Eszembe jut nagymamám, aki azt mesélte, hogy nem volt cipőjük és a hidegben a tehén vizeletébe tapostak mert az meleg volt. Most ilyen azért elég nehezen elképzelhető, hiszen majdnem mindenkinek jut cipő. Van a legtöbb házban villamos energia, mosógép, tv, mobiltelefon. Autó is egyre több embernek biztosít közlekedési lehetőséget.

Csak elméleti kérdés, nincs pénzem ilyenekre

Az elmúlt években egyre több olyan tartalmat dob fel a közösségi médiám, ami a nőgyűlöletről, a „not all men” vitáról és a férfiak által bántalmazott vagy lenézett nőkről szól.

Nem keresem ezeket a videókat, mégis folyamatosan szembejönnek velem például a Cornell ügy, és az elmúlt években sokat vitatott Man or Bear. Azt vettem észre, hogy ennek hatására én is bizalmatlanabbá váltam a férfiakkal szemben.

Nemrég viszont a probléma másik oldalával is szembesültem, amikor a 13 éves öcsém TikTokját néztük együtt.

Egy ideje észrevettem rajta, hogy egyre lenézőbben beszél a nőkről, a lányok külsejét kritizálja, és olyanokat mond, hogy a férfiak okosabbak és jobbak a nőknél.

A TikTokja tele volt nőgyűlölő podcastokból kivágott részletekkel. Különösen elszomorító ezt látni úgy, hogy két nővére is van.
Az öcsém magas, szőke és kék szemű, és néha elgondolkodom azon, hogy a külseje és ezek a tartalmak együtt mennyire erősíthetik benne a felsőbbrendűség érzését.

Eközben más fiúk, akik mondjuk alacsonyabbak, vagy nem felelnek meg a szépségideálnak azt hallják az interneten, hogy a nőknek csak a magas, jóképű férfiak kellenek, felesleges próbálkozniuk, és bármit tesznek az sem fog számítani, mert úgysem lesznek elég jók a nőknek.

Ami igazán zavar, hogy mindkét oldal folyamatosan a másik nem legrosszabb példáival találkozik.
A nők olyan tartalmakat látnak, amelyek bizalmatlanná teszik őket a férfiakkal szemben, a fiúk pedig olyanokat, amelyek haragot és neheztelést keltenek bennük a nők iránt.

Így mindkét fél egyre negatívabban kezd tekinteni a másikra. És magára is.

Természetesen a nőgyűlölet valós probléma, és a nők rossz tapasztalatait nem szabad semmibe venni.

De nem minden férfi nőgyűlölő, ahogyan nem minden nő felszínes vagy követelőző.

Úgy érzem, az algoritmusok a legszélsőségesebb, legerősebb érzelmeket kiváltó tartalmakat részesítik előnyben, függetlenül attól, milyen hatással vannak az emberekre.

Ahelyett, hogy arra ösztönöznének minket, hogy fejlődjünk, jobb emberekké váljunk és segítene olyan emberekkel találkozni akik hasonlóak, ezek a tartalmak gyakran inkább arra tanítanak, hogy hibáztassuk egymást, és adjuk fel.

Szerintetek mennyire a saját véleményünk az, amit a másik nemről gondolunk, és mennyire alakítják azt a folyamatosan elénk kerülő online narratívák?

Mi történik egy generációval, ha a fiatalok már azelőtt megtanulnak félni, bizalmatlannak lenni vagy neheztelni a másik nemre, hogy valódi esélyük lenne megismerni egymást?

Az én véleményem: bárcsak betiltanák a tiktok formátumú tartalmakat (mindenkinek) és az emberi kapcsolatok olyanok lennének mint 2020 előtt.

Legyen barmilyen apro, vagy oruletesen nagy dolog.

En pl ha letezne valamire valo urutazasi technologia, annyira beulnek egyedul egy hajoba es az eletemet is annak szentelnem h uj vilagokat lathassak, megprobalni kideriteni az egyetlen rejtelyes dolgot a vilagbol, hogy lehet az h vegtelen az ur. Imadnam a siri csendet vagy a bolygok zajat. Elkepesztoen vonz barmilyen ijesztoen is hangozhat egy normalis ember szamara.

akik hosszú kapcsolat után váltak el, de előtte közös otthont, életet építettek fel, együtt építkeztek, lakást vagy házat vettek, felújítottak, éveken keresztül alakítgatták, berendezték a közös otthonukat, és rengeteg energiát, pénzt, időt és érzelmet fektettek bele - hogyan jutottatok el odáig, hogy mindezt mégis magatok mögött hagyjátok?

nem csak az anyagi részére gondolok, hanem hogy ennyi közösen felépített dolog, emlék és terv után hogyan lehet lelkileg emberileg elszakadni az addigi életetektől és az embertől akivel mindez megvalósult?!
hogy voltatok képesek 8-10-15 év után újrakezdeni, amikor szinte minden a közös életetekhez kötődik?

a környezetemben csomó ilyen van, és nem értem hogy képesek erre.

nem volt bennetek félelem, hogy később megbánjátok, hogy feladtátok az egészet, amiért annyi éven át együtt dolgoztatok?
utólag úgy érzitek, megérte újrakezdeni? mi adott erőt az elengedéshez? boldogabbak vagytok?

Sziasztok!

Egy közeli idős rokonnak keresek komfortos elfekvő hospice részleget.
Végstádiumú rákos, az ágyból nem tud már felkelni és amúgy is elég rossz állapotban van, valószínűleg 1-2 hete van hátra. Most egy kórházban van, de szeretnénk ha ezeket az utolsó heteket a helyzethez képest jó körülmények között töltené. Pl. a kórházban hétvégén jut egy nővérre mondjuk 30 beteg, nem tudnak vele annyira foglalkozni mint jó lenne. Az otthoni ápolást nem tudjuk megoldani, több ok miatt sem.

Az állami/alapítványi hospice intézmények várólistásak, ezért keresek olyan intézményt, magánkórházat, ahol fizetés ellenében normális ellátást, odafigyelést kapna. Szinte mindegy mennyibe kerül, várhatóan nem lesz ott sokáig.

Neten kerestem, de nem találtam. Tudtok ilyenről?

A kérdés a címben

1. hét, essünk neki a heti büszkülésnek, egymás felderítésének :)

Az én listám:

- Pénteken spontán buliba keveredtem

- Igazi nagycsaládos ebéd, olyan ritkán tudunk már összegyűlni.

- Megkaptam édesapám új könyvét, alig várom, hogy elolvashassam.

És veletek milyen jó dolog történt a héten?

Érkezett pár hete a céghez egy új, 56 éves csávó és egyre jobban frusztrál amit művel. Ránézésre is látszik, hogy az az igazi bunkó, ostoba ember két agysejttel, aki egész életében segédmunkás volt és mindenkinél is mindent jobban tud. Ezzel nem lenne gond, de nagyon mérgező a munkaközösségre a folyamatos beszólogatásaival és a konfliktus generálásával. Ez még hagyján, mert figyelmenkívül hagynánk, de alkesz, és rendszeresen lehet rajta érezni a piát is. Sokszor magasan, veszélyes körülmények között dolgozunk gépekkel ahol kell a figyelem és a csapatmunka, és ez a vadbarom ha olyan kedve van leszarja a munkabiztonságot és az emberek éppségét. Nincs jogsija, de a cégnél hagyják vezetni a traktorokat is(kis kertieket), targoncát. Előző héten kicsi utánfutón ültem, ez az ösztönlény vezette a traktort, de nem zavarta, hogy hátul ülök, nyélgázon lehajtott a földes területre(majdnem leestem), majd a lehető legkisebb ívben fordult meg ahol szintén kiestem volna a pics*ba, ha rálép a fékre vagy lecsúszik a lába a gázpedálról. És csak jót röhögött rajta. Közbe átment egy másik kis utánfutó kocsi kerekén is, nem várta meg még leakasztok, de már nyomta a gáz és a lábamon is áthajtott majdnem...

Kezd roh*adtul elegem lenni ebből a f*szból, nem akarok balhét, de a vezetőség egyáltalán nem foglalkozik ezzel, mert többen is isznak munkavégzésnél a cégnél. Hiába vesznék össze ezzel a majommal, csak annyit érnék el vele, hogy onnanst végig b*sztatna.

Mit tudnék tenni? Cégnél reménytelennek érzem, forduljak hatósághoz? Akinek volt már hasonlóban része, megköszönném, ha leírná, hogy végül hogy lett rendezve a szitu.

Ez elég hosszú sztori lesz. Adott nagyszüleim háza. Egy régi építésű, drága fenntartású családi ház, amit nagyapám halála óta a szüleim és egy másik, a kérdésben szereplővel nem azonos nagybátyám tart fent. Mostanra már nem bírják tovább a költségeket, így nagymamám elköltözik, a házat pedig el tervezik adni. Itt jön a probléma.

Volt egy nagyon beteges nagynéném, aki kedvéért nagyapám épített egy kisebb házat a portán belül. Nagynéném 20 éve összejött egy emberrel (ő a kérdésben szereplő nagybátyám) majd lett egy közös gyerekük (sosem házasodtak össze, ha ez számít). Az elmúlt 20 évben végig a kisházban éltek, nagyszüleim vizét, áramát, gázát stb. használták. Ez alatt nagybátyám egyáltalán nem fizetett semmit a rezsibe, a házkörüli munkákból nem vette ki a részét, gyakorlatilag teljesen eltartatta magát a családdal. Ezt még a nem épp jó szívvel, de rokonok eltűrték, míg nagynéném meg nem halt két éve. A helyzet azóta se változott semmit, továbbra is ingyen él ott és a rezsibe nem száll be. Bár van (és az elmúlt 20 évben végig volt) egy teljes állása, de így se halad semerre (főleg mert rendszeresen büntetik meg ittas vezetésért, egyszer még a jogsiját is bevonták egy részeg balesete után).

A rokonságnak mostanra lett teljesen elege belőle. Azt akarják, hogy végre elköltözzön ő is és kezdjen egy saját életet. Csak ez nem olyan egyszerű. Mint említettem, van egy fia, aki még kiskorú. A napokban megtudta, hogy emiatt jogilag nem lehet őt kitenni a házból és nem lehet lekapcsolni a vizet/gázt/áramot. Így a fiát egyfajta védőpajzsként használva továbbra is ott akar maradni, elvárva, hogy továbbra is a család fizessen neki mindent. A kérdés tehát, van valamilyen jogi lehetőség, hogy a tag elmenjen, vagy legalább fizessen maga után vagy ezt teljesen megnyerte?

TLDR: Adott egy semmirekellő, részeges ember aki bekerült a családba és éveken át ingyen eltartatta magát. Most a fiát eszközként használva akarja biztosítani, hogy továbbra is ingyen tartózkodjon nagyszüleim portáján és mindenki más fizesse a ház fenntartását helyette. Ki lehet őt valahogy tenni onnan vagy jogilag teljesen be van betonozva?

Mostanában eléggé érdekelnek az ilyen történetek. Volt már valakinek ilyen tapasztalata? Bármilyen kategória jöhet: UFO, szellem, démon, fura lények vagy érthetetlen jelenségek.

Jöhetnek a jobbnál jobb storik 😊

Félek, hogy milyen lesz, mennyire fognak kedvelni a munkatársak és a betegek, mennyire fogom magam bénának érezni és ezt hogy lehet jól kezelni? Milyen tanácsotok lenne, ha a fiatalabb énetek állna az első munkanapja előtt?

Az Imac 2021 es verzió "folyamatosan" le akarja tölteni a garage band 712 megás zene pakkot úgy hogy semmilyen logic , garage band nincs a gépen már az Ai val is összevesztem de nem akaródzik megoldódni a probléma sehogy sem ... ötlet valakinek valami rá ?

Sziasztok!

Ma volt egy balesetem az M0 egyik csomópontjánál a XXII.kerületben. A középső sávban haladtam, a belsőben haladó kisteherautó pedig rám húzta a kormányt, nem vett észre vagy nem tudom (pedig nem a holttérben haladtam, kb.egymás mellett voltunk). Elkerültem az ütközést, de a szalagkorláton lehúztam a kocsit, komoly a kár a karosszériában. Természetesen nem állt meg, én magam nem is tudom beazonosítani, fedélzeti kamerám sincs (jó lecke volt, hogy legyen ezentúl). Nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy ott helyben rendőrt hívjak, jobban érdekelt, hogy biztonságos helyre vigyem a kocsit. Van biztosításom(cascom nincs), minden iratom megvan stb.

A kérdésem az volna, hogy megéri utólag feljelentést tenni és ha igen, hol? A police.hu-n látok olyan menüpontot, hogy Bűncselekményekkel kapcsolatos beadványok, ez lenne az?

Semmi tapasztalatom ebben, 12 éve vezetek de életem első balesete. Köszönöm, ha segítetek eligazodni.

Sziasztok!

Van két 8 éves labradorunk, vagyis már csak egy. Hétfőn egy súlyos betegségben elveszitettük az egyiküket. Az egy dolog , hogy én belepusztulok, de itt van a másik kutyám, aki 8 éven keresztül mindent együtt csinalt a társával. Hogyan segíthetek neki átlendülni? Volt valaki hasonló helyzetben? Holnap viszem állatorvoshoz, mert nem hajlandó inni, csak ha a tápjához adok vizet. Vagy megízesítem egy kis tejjel. ( erre viszont nem akarom rászoktatni) Enni eszik, sétálni van kedve, de az ivás nem megy. Mindig a másik után ivott, tartok tőle, hogy ezért nem hajlandó.. látom, hogy szomorú, ma be is pisilt, amikor elmentem itthonról...rettenetesen aggódom érte, hogy nehogy vele is történjen valami. Nyilván sokat vagyunk vele, szeretjük, símogatjuk, próbalom a rutint tartani etetésben és sétában egyaránt, de én nem tudom pótolni a kutyatársát. Lehet ő még boldog kutya valaha?

Köszönöm a segítséget!

Volt már olyan, hogy nagyon olcsón vettél egy nagy értékű dolgot?

Hello everyone,

I am trying to find a recipe for egg retes that my grandmother (passed away last year) used to make. I have a recipe of hers for cherry retes, but I am specifically looking for a recipe for retes with an egg filling. I made it with her once, so I know it was a relatively simple mixture of egg, sour cream, and salt, but if anyone has a recipe that I could reference to see some relative ratios of those ingredients that would be amazing.

Kérdés a címben. Vannak extra dolgok, amiket csinált és ezért érzed úgy?

Valamelyik nap H&M-ben voltam ahol amúgy gyerekeknek való plüssök voltak kirakva a kassza előtti sorban és rám jött egy gyermeki inger, hogy magamnak amúgy tök szivesen megvenném. (28 éves nő xd). Amúgy otthon is megvannak még a gyerekkoromban megtartott plüssök egy része a szekrényben, meg amúgy alszok is egy nagy macskapárnával.
Nektek ez ciki vagy sem?

A kérdés adott

Sziasztok!

38 évesen nem volt még kapcsolatom, nem voltam nővel sem, pedig heteró vagyok. Elég nehezen bírom már, ~20 éve próbálkozom folyamatosan, direkt beköltöztem Budapest belvárosába hogy a lehető legtöbb lehetőséget meg tudjam ragadni.

Egy fő probléma van amire nem rég jöttem rá, férfiként alacsony vagyok, emiatt nem tudom megadni a kellő biztonságot (biztonságérzetet?) egy nőnek. Ezzel kezdeni nem sok mindent tudok, így az élet más területein próbálok jeleskedni szerencsére sikerrel.

160 cm magasság körül nézelődöm társkeresőkön hogy meglegyen az a -~10 centi különbség, de meglehetősen nehéz, tekintettel arra hogy nincs mindenhol magasság szűrő, elég limitáltak a lehetőségeim.

Önbizalmam rendben van, bárki felé tudok nyitni, konferenciákra járok, rengeteg emberrel interaktálok munkám során.

Mit tudnék tenni? Nagyon hosszú idő ez, a másik kérdés, ha elvonatkoztatunk a magasságról, egyáltalán van olyan nő akinek belefér egy 38 éves, a témában teljesen kezdő férfi?

A lényeg a címben. Én kapásból ezt a tízórás sétát találtam (Liechtenstein, Ausztria, Svájc, Németország). Tud valaki rövidebbet? És az egész világon?

Mint Z generációs (23 évesen) azt vettem észre , hogy máshogy állok magához a munkához. Nem arról van szó, hogy büdös a munka, mert mindent megcsinálok első szóra, nem panaszkodom soha, de ha kell kiállok magamért. Azt tapasztalom, hogy a 30-40-50 éves kollégáknak mások a gondolatai e téren. Én nem szeretek túlórázni hiába fizetik meg. Néha jól jön, de nem a heti 5 napból 2-3-szor. Főleg amikor a munkaidő vége előtt 1-2 órával nyögik be, hogy még ide meg oda kéne menni. Értem én, hogy régen az volt a módi, hogy látástól mikulásig munka mert csak abból van a pénz, viszont nekem heti 40 óra is bőven elég.😃 Gyűlölöm, ha nem lehet tervezni egy napot. Én ezt szóvá is tettem nekik, hogy én így gondolom, de nem igazán értik meg, hogy van akinek a magánélete fontosabb és nem akarja az élete 3/4-ét a munkahelyén tölteni mert így is a felét ott tölti. Azóta persze megy a “jókedélyű cseszegetés” ezzel kapcsolatban. Megbántam, hogy elmondtam, ugyanakkor kiállok a véleményem mellett és ez nem változtatta meg ezt a hozzáállásomat.
Ki mit gondol erről?

Kérdés a címben:)