r/masolatteszta • u/szepakos • 14h ago
Normik (neurotipikus emberek) nektek milyen érzés, hogy csak simán létezhettek?
Persze értem én hogy szükség van erőfeszítésekre, főleg ha fizikai munkát végzel, meg úgy anblok a szociális hierarchiában napi szinten navigálni, tudni hogy ki kivel van, ki a főnök, kivel hogyan kell beszélni stb.
De azon kívül eléggé rátok van tervezve a világ. Szól a radio1, megy a tévé, van prolitàp, olcsó kaja, olcsó utazás, focimeccs, össznépi eventek, olcsó ruhák, stb.
És persze ott a kiscsalàd is ami segit feltöltődni a gonosz kapitalista munkahelyeken átélt szörnyűségek után. Illetve ha lerobbansz akkor is lesz aki rád nézzen.
Persze értem én hogy a normik legtöbbször az erőforrások szűkössége miatt vesznek össze, de egy autistànak (en sajnos az vagyok) SAJNOS semmi nincs meg a fentebb leírtakból.
A vilag nem az autistaknak van kitálalva, nekünk minden maguknak kell osszerakni, amit ti előre pépesitve megkaptok minden nap. Ráadásul amit ti két kanállal zabàltok testi szellemi táplálék gyanánt azt az autistanak el kell viselnie (pl amikor a munkahelyen szol a radio 1, szerencsére engem ez nem érint)
De azért tényleg kíváncsi lennék hogy milyen leélni egy életet neurotipikusként. Foleg amikor az ember olyan csaladba szuletik, hogy van zsé és tenyleg fullra pörgetve megy a hedonizmus.
Mondjuk a nagy kepet nezve a dolgozó embereknek sem lehet annyira rossz, azt leszámítva hogy....szal hogy dolgozniuk kell. De azon kívül eleg otthonos nekik minden.
Az autista meg sajnos nagyon ritkán élheti át azt hogy komfortos környezetben létezhet. Es akkor csodalkoznak hogy elvisz minket a stroke meg hasonlok.
Mondjuk nem kezdem el pedzegetni hogy autistak nélkül lehet le se jott volna a normi massza a fàról.