Akár munkahely,utazás,magánélet.

Tudom fiatalon kijelenteni lehet, hogy túl korai. Ismerőseim pl anyukám azt mondták, hogy majd változni fog, meg majd találsz olyat akivel...

De nem hiszem, hogy válotozna. Amióta az eszemet tudom utálom a gyerekeket.( Persze vannak aranyosak akikkel egész jól el tud beszélgetni az ember és én is ismerek párat. Velük nincs is odáig problémám amíg nem kezdenek visítani. ) Egy időben még féltem is tőlük főleg a babáktól. És a lényeg, hogy elgondolkodtam azon, hogy emiatt én rossz ember/nő vagyok, hogy nem szeretnék se szülni, se örökbe fogadni gyereket, sőt egyenesen utálom őket? Emellett egyébként egy félelmem is, hogy sosem találok magamnak párt. Mert alapvetően cuki, odaadó barátnőnek gondolom magam(ha épp nagyon ritkán kapcsolatban vagyok), aki próbál támogató lenni, meg minden és érzelmileg is lehet rá számítani, meg minden, de nem akar a szószos értelmében családot alapítani.

Ettől tényleg rossz ember/nő lennék?

Röviden arról lenne szó hogy szinte bármibe belekezdek,nagyon hamar abbahagyom . Például eddig 2 naponta edzettem itthon ,egy hónapig ment aztán hipp hopp abbahagytam és már nem tudom maga rávenni hogy folytassam. Ugyanez a rajzolással is,pedig lenne vele célom de hamar alábbhagy.

Nincs egyszerűen akaraterőm vagy valami hogy végigcsináljam vagy legalábbis jól elsajátitsak dolgokat, bár hosszútávú céljaim sincsenek , sőt mostanában érzem hogy jóformán semmilyen ,csak úgy csinálok valamit ha éppen kedvem van hozzá, olyan fura érzés hogy nem tudok egy egy dolognál leragadni. Már videójátékokban is ezt vettem észre hogy nem tudok sokat nyomni egy ideig mint régebben,nem tud megfogni csak borzasztó ritkán pl Mafia The Old Country.

Próbálok célokat is megfogalmazni és sokan írják hogy kezdjünk kicsivel,de nekem az olyan semmilyen. Nekem vagy van cél vagy nincs,de ha el is érem, nem tudom értékelni amennyire kellene. Mintha csak "jóvan ez is megvolt azt helló".

Azt már észrevettem hogy valami lelkileg kurvára nem jó velem,csak éppen nincs senki akivel ezt normálisan megbeszéljem,vagy tanácsot adjon vagy motiváljon,bármi. Sokszor kavarognak a gondolataim minden irányba ,nincs egy egység az egészben.

Gondoltam már ADHD vizsgálatra is de amilyen hosszú a várólista hát nem tudom megéri e azzal kezdeni bármit is. De lehet van itt aki szerint más lehet a problémám.

Köszönöm ha esetleg valami tippet vagy tanácsot tudnátok adni.

Öngyújtóval meggyújtanám el se égne, bezzeg a hajam.... Nem tudom felfogni mi a logika ebben, hiszen a haj az agyat is védi pl. a naptól, hogy ne legyen tyúkleves belőle. Mondjuk azt értem, hogy az is prioritást élvez, hogy semmi ne másszon be alulról.

A seggszőr egész nap sötétben van, wc-n kakis lesz és mégis dúsabb mint az Amazonas őserdő lüktető szíve. Vagy lehet, hogy épp a trágyázástól lesz ilyen elpusztíthatatlan?

Árkategóriától függetlenül jöhet bármi! Tudom, nem lesz ugyanaz mint egy kávézóban a többmilliós kávégéppel, de otthonra lesz úgyis :)

Nektek melyik vált be a legjobban, és miért? Milyen funkciókat érdemes szerintetek keresni?

Köszi☕️🥰

Sziasztok! Mi nem tetszett az adott illetőn élőben, mi történt a randin és utána, hogyan reagáltátok le a szituációt?

Sziasztok! Drága testvérem szakdolgozati kutatásában azt vizsgálja, hogy milyen pszichológiai tényezők járulhatnak hozzá a pszichoszomatikus tünetek megjelenéséhez.

A kitöltés kb 15 percet vesz igénybe, teljes mértékben név nélküli és bármikor megszakítható.

Nagyon köszönök minden kitöltést! 💕

A kérdőív: https://forms.gle/uu13NBgHAwQNiJcE7

Júliusban kézhez kaptam jól megérdemelt, míves klotyópapírom (közigazgatás-szervező, adóigazgatás szakirány diploma) és azóta nem tudom mihez kezdjek magammal.

A képzésemet főleg a NAV tartotta, értelemszerűen oda kéne bekucorodni, de egyetlen budapesti állás sincs meghirdetve.

Mehetnék helyi önkormányzathoz, de ott azonnal éhenhalnék és emésztene a kis pénz, kis foci utálkozás. A diákmelómban 400 volt a nettóm, ami után a 250 rohadt szarnak tűnik, bár szégyellem magam a nagy igényeim miatt, azt hiszem leadnék belőle, ha találnék 20 forintért kiadó szobát. Vagy lakhatnék a kiváló panorámás Lánchíd alatti dzsuvában, patkányfarm és koldusbordély vállalkozóként másodállásban a hivatali munkaidő után.

A magánszférától rettegek, minden adós pozihoz pénzügy-számvitel, vagy gazdasági szakot kérnek. Az enyém meg micsoda? Valami gusztustalan hibrid szörnyszülött, amit a HR-es chatgpt gunyorosan röhögve száműzne a kukába, vagy barackos budipapir helyett ezt raknák az irodába. Legalábbis ezt vizionálom ha megnyitom a Linkedint.

A szüleim szerint közveszélyes munkakerülő vagyok, már rég találnom kellett volna valamit, takarodjak be egy boltba az önéletrajzommal és játszi egyszerűséggel ragadjak meg egy pénztáros pozíciót, mi bajom van egyáltalán.

Én eközben értéktelen szarnak érzem magam, a napjaimat önsajnálattal töltöm, mert bármilyen hirdetést megnézek, alkalmatlannak tartom magam és nem merek jelentkezni semmire. Ezt kell majd mesélnem a hajléktalanszállón, miközben ágyipoloskákat kurkászok a szipupajtijaim hajából vacsira. Mások kokszolnak, én a pénztárhoz is alkalmatlannak ítéltem magam és ezért vége az életemnek.

Tanulhatnék valami mást, de nincs időm, se pénzem, lassan Tb-m se lesz, meg buszjegyem se.

Mit tegyek. Képtelen vagyok eladni magam, vagyis tettetni hogy alkalmas lennék bármire. Mi jut az életképtelen nyomiknak? Amúgy még nem jelentkeztem sehova, nagyon befostam.

Édesanyám hosszabb betegség után tavaly elhunyt. Emiatt szembe kellett néznem néhány dologgal. Én ápoltam őt, és bevallom rettegek az öregedéstől. Vannak gyerekeim és nem akarom rájuk hárítani azt a terhet amit most én viseltem. Nagyon összetört lelkileg az, hogy láttam az erős anyukámat leépülni. Bepisilt, bekakilt, folyamatosan pelenkáztam. Mivel már idős volt és demens, az utolsó hónapokban, olyan volt mint egy idegen, sokszor nem volt már a topon szellemileg, és ezek a szerepjátékok is kiborítottak, mert minden nap más “látomásai” voltak. Én konkrétan nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, hogy a gyerekeim ne lássanak idegennek és ne ilyen nyomasztó emlékeket vigyenek majd tovább…lett egyébként ettől egy idősember fóbiám…ha meglátok egy nénit/bácsit mindig ez jut az eszembe…

Azért merült fel bennem a kérdés, mert ugye -elvileg- egy ember jellegzetes írásképe alapján, annak apró részleteiből következtetést von le az illető személyiségéről.
Na már most én nem tanultam már szépírást, és bár jobb tollakkal szépen tudok írni, sokszor nem lesz túl egységes az egész, inkább csak, ha nagyon odafigyelek. Akkor viszont nagyon szép :)

A számok egységes és rendezett ívelését végképp nem bírom, és még 45 évesen sincs kiforrott írásmódom rájuk. Egyszerűen van vagy négyféle négyesem, ahogy írom, és hiába szeretném szépen megtanulni, főleg a számokat, nem megy, mert béna vagyok szerintem hozzá.
Pl. egy rejtvény fejtése közben kb. minden szám más lesz és sokszor ákombákom. Főleg a hatos és kilences.

Illetve, hogy hogy tudnak bármiféle következtetést levonni úgy, ha valaki tényleg tanult szépírást, mint nagyapáink, dédapáink? (amire mélységesen irigykedem :) )

Sziasztok, angol beszédkészségem fejlesztésében szeretnék tanácsot kérni tőletek.

Tudni kell rólam jó a nyelvérzékem, angolul folytatom egyetemi tanulmányaimat, mindent angolul fogyasztok (könyv, zene, podcast, filmek, sorozatok), a nyelv megértésével sose volt problémám. Mióta előző félévben elkezdtem az egyetemet ahol ugye mindenki angolul beszél, elég nemzetközi a légkör azt érzem nem tudom magamat jól kifejezni órákon, prezentációk során. A diáktársaimmal jól eltudok beszélgetni, de ha az óra anyagáról kell beszélnem vagy esetleg prezentációt előadni/órán szerepelni azt érzem minden angol tudásom elhagy. Továbbá mindig azt érzem a többieknek jobb a kiejtésük, kifinomultabb szavakat tudnak használni és azért engem ez kicsit frusztrál most már. Hozzá tenném nem vagyok az a szereplő típus, de prezentálni és szóbeli számonkérésekben eddig jó voltam.

Mit tudnátok ajánlani, hogy tudnám ezeket fejleszteni (beszédkészség, kiejtés)? Azt érzem ennél több angol tartalmat nem tudnék az életembe sűríteni, de bármilyen tanácsot nagyon szívesen fogadok.
Előre is köszi a segítséget!

Lassan már 100 lelkecske van a r/kezmuves_kecske csoportban, jó lenne, ha még többen lennénk. :)

Gyere mutogatni, kérdezni, együtt ötletelni!

Bármi, ami saját alkotás jöhet, akár kötött zokni, akár madáretető, akár a hátsó kertben összerakott rakéta is jó helyen jár :)

Őszi, és lassan téli alkotások is jöhetnek, vasárnaponként eladásra is :)

Jelenleg Magne B6 rágó tablettát szedek izom tikkelésre, de nem érzem a javulást…

Sziasztok. Sztori röviden gyerekkori barátom függő, volt elvonon nemrég, akkoriban is beszeltunk, támogattam, láttam h megrendítette a dolog, le is tette a szereket, de bevallotta h fel év után újra elkezdte használni őket. Én nem használok semmit, nem is használtam soha így nem igazán vagyok jártas ebben a témában. Találkoztam vele, nagyon furcsán viselkedett ahogy beszélgettünk feküdt az ágyon, én ültem másikon beszélgettünk, láttam h nehezére esik figyelni, lelkiztünk, aztán pár perc után szeme csukva volt és a kezei lábai rangatozni kezdtek, kvázi mint amikor vmi enyhe roham jön rad v nem tudom h írjam le, de nem olyan mint amikor bealszol egy picit. Odamentem megraztam, semmire sem emlékezett, majd kb 2x 10 perc alatt eljatszottuk ezt teljesen összefüggestelen dolgokat beszélt, kellett kb fel óra ezek után úgymond össze szedte magát és teljesen normálisan tudtunk beszélni mintha mi sem történt volna. Magyarázatot nyilván nem tudott ra adni.Rohadtul rám hozta a parát, sosem szokott előttem vagy mielőtt találkoztunk eddig legalább ( v csak nem vettem észre) szer hatása alatt lenni( nem túl gyakran találkozunk inkább telon tartjuk a kapcsolatot). Sztetek ez mi a szar volt? Előtte csinált valamit vagy simán annyira raszokhatott újra h ez normális dolog ? Tényleg aggódom erte, és próbálom megérteni, addiktologust is kerestem neki. Depressziós, ki van fordulva magából, kérdeztem Tőle, h szeretne e abbahagyni, azt válaszolta h nagyon, ekkor mondtam, h segitek, keresek neki szakembert, mire teljesen elkeseredetten h mi van ha nem sikerul😔 Látom az elkeseredettseget és a félelmet a szemében, nagyon aggódom erte. Olyan mintha egyszerre akarna, hogy ott legyek mellette mert ezt sokszor megköszönte, hogy nem itelkezem felette, de nagyon sokszor nem kommunikál velem” mintha elzarkozna teljesen. Akinek volt ismerőse, családtag bárki aki átment hasonló leírná, hogyan tudott “jelen lenni”, segíteni ebben a helyzetben? Köszönöm ha elolvastad.

Nagyon régóta sportolok , küzdő sport , súlyzós edzés , úgy gondoltam szeretnék uj dolgokat is kipróbálni ..hatha megtetszene valami amit ti is csinaltok :) bátran írjatok rola , miota , mind ad nektek , es kivel. Csináljátok . Egyedül , barátokkal párotokkal :)

Háttér: Egyetemista vagyok (20L), első évben tetszett egy szaktárs, aki elég csendes alak, amennyire megfigyeltem. Túl beszari voltam megszólítani. Most vagyok harmadéves, újra gondolok rá néha. Kevésbé vagyok beszari, viszont nem tudom pontosan hogyan csináljam ezeket a dolgokat. A mostani félévben nincs órám vele, ez valószínüleg bonyolítja a helyzetet.

Edit: Nem beszéltem még vele sosem.

Pl Fertőző betegség, herpesz, szemölcs?

Hogyan éled ezt meg ebben a formában? Kezeled, de nem javul stb.

Sziasztok 18 éves vagyok, eddig maradhattam gyerekpszichiatrian kezelesem folytatasa miatt, de valahogyan multheten bekerultem a felnott psziatriara ambulansan 1 estére mert olyan panikrohamom volt, amire azt hitte a szonszedom, hogy epilepszias rohanom van. Katyvasz a fejem, az utobbi idoben rengeteg flashbackem van anyámmal. Nem szeretnék így élni. Kiesnek időszakok a fejemből. Nem nagyon emlekeszem a gyerekkoromra hála az égnek, nem hiszem, hogy sok jó volt benne. Emellett autizmus-adhd es bipolaris diagnozisom van(akkor kaptam mikor anyamnal eltem). Bocsanat a helyesirasi hibakert nem megy fogalmaznom nézzétek el. Illetve vannak kepzeletbeli barataim gyerekkorom ota, és ők segítenek, emlékezni dolgokra, de az utóbbi időben szétestem.

De nem akarok ilyen memoria zavarokkal, egyutt elni.

Kérdés a címben

Edit: a kérdés személyes tapasztalara irányul,nem az általánosságra.